Illatod érzem még bőrömön.
Egy -egy lopott éjszakára
közös ágyunk melegét
viszem magammal a reggeli villamoson.
Egy -egy lopott éjszakára elhiszem,
hogy összetartozunk.
Egy-egy lopott éjszakára talán még boldog is vagyok.
Aztán a keserű ébredés.
Mert te még mindig máshoz tartozol.
S ezen változtatni nem tudunk.
Mily furcsa is az élet.
Én csalok érted,
s te múltad fogságában vergődsz.
Változtatni vajon miért nem akarsz?