Megálljt sikítok. Nem
kapok levegőt !
Emléked súlyától fuldok -
lom.
Nem bírom tovább a négy
fal között.
Ha belegyalogolhatnék egy
másik világba, ahol
nem kell látnom az
arcod, ahol elfelejthetem
a hangodat.
Nyugalmas éjszakák jönnének
és bágyadt reggelek.
Nem hívnám a nyarat,
nem fájnának többé
az elmúló napok.
Csend volna, nyugalom.
Langyos enyh.
Nem bírnám sokáig.
Visszagyalogolnék Hozzád.
A fájdalom éltet. Hiányod
nap, mint nap újra teremt Téged,
s színnel, ízzel, érintéssel telít.