Jó amikor tudjuk, hol a helyünk, s mi az élet értelme. Persze hullhatnak közben a könnyek, s megmérettetünk mi magunk is. De könnyűnek nem a járt út találtatik.
Elsírtál 6000 könnyet. Lépj túl rajta. Ne gyárts elméleteket, hogy mi lehetett volna. Kellemes kis szédülés. Öt, na jó ötvenéjszakás regény. Bizsergés fut végig rajtad mikor visszagondolsz rá. A fájdalmat dugd el jó mélyre, kár a könnyekért.
Emlékezz a szépre, hogy elbódultál a karjaiban. Maradjon meg benned egy illatnak, egy íznek, egy hangnak amit felidézhetsz. Nem nem émelyítő, kellemes, olyan édesvizesen fűszeres. Olyan, mint a hajnal a hajókikötőben, és azt a furcsa ismétlődő hangot hallod közben ahogy a szél a vitorlákat csapkodja.
Arcod simogatja a késő nyári nap. A sziget fái között jó mellette feküdni a lágy fűben. Ígért ő mindent, ígért mit hallani szerettél, s mit otthon rég nem hallottál. Jaj, Eszter, muszáj mindent szavakkal kisérni?! Van aki szavak nélkül is megért téged.
Ügyesen bánt a szavakkal. De csak ennyi tellett tőle. Szépen táncolt, hozzád idomult, ahhoz idomul akihez kell. Kellemes, de belül hideg. Sütött a nap és te mégis fáztál mellette.
Fordulj vissza Eszter és menj szépen haza. Amikor rád nevet a szemében felfénylenek az apró zöldes pontok. Te benne vagy otthon.