Gondolataim minduntalan vissza - visszatérnek Hozzád.
Odakinn hideg van. Minden fehér. Ha együtt lennénk sétálnánk. A friss hó lágyan, puhán sóhajtana a lábunk alatt. A szemedben gyerekes, komisz fények gyúlnának.
Emlékszel ?
Mint akkor régen fent a Várban. Te hógolyókat gyúrtál, sokat, s én nevetve menekültem előled.
Az öreg koldusnak azt mondtad ifjú házasok vagyunk.
Nézem a nagy fehérséget. Nem gyújtok villanyt. Az utcai lámpák túl élesek.
Ez a tél, ez nem kell így egyedül.
Még meg kell, hogy magyarázd nekem, miért mentél el.