Noé Krisztina honlapja

Az asszony szokása szerint végignézett magán az egészalakos tükörben. Kicsit lejjebb húzogatta a térd felettig érő, testre feszülő szűk szabású kötött zöld ruhát, idegenül érezte magát benne. Nem szokott így öltözni. Barátnői beszélték rá. Kellemes volt a tegnap délutáni „plázázás”, a termése az új ruha, néhány bizsu kiegészítő, és a merész lépés, az új frizura. Aranyló barna a mesterséges hajszín, kis szőkés beütéssel, s a haj vége fiatalos tépette szedve. Aranyos volt a szolárium barnított fodrászkislány, ügyesen dolgozott.

Csak alapozót tett fel, arcpírt és a száját festette ki lányától elcsent ajakrúzzsal, rózsaszínessel, merészen.

Aztán vonatozás a vidéki kisvárosba, ahol felnőtt. Vonatozás a 25 éves érettségi találkozóra.

Majd elmondjuk ki mivé lett. A távolba nézett a vonatablakon.  Igen, ő elégedett magával. A másfélszobás téglalakással Óbudán, a lánya 16 éves, jól tanul, igyekvő. Csak az apja hiányzik neki. Könnyen jött, könnyen ment, de a gyerekre akkor is úgy tekint ő, mint az élet igazi ajándékára.  Egy társ az hiányzik.

Tudja mások többre vitték. De hát mindig középszerű volt. Igyekvő, szorgalmas. A fiúk nem fordultak meg utána. A főiskola sikerült. A könyvtárban szeret lenni, imádja a gyerekeket.

Anyaként nem vagyok középszerű- gondolja s egy mosoly átfut az arcán.

Kevesen vannak a vonaton. Egyedül egy fülkében. Benyit a büfés fiú

-         Kézcsók! – hangja kellemes, dallamos. - Kávét? Üdítőt?

-         Köszönöm , nem kérek-mosolyog rá Magdolna

10-15 perc telik el.  A fiú visszajön.

- Még mindig nem szomjaztam meg- mosolyog újra az asszony.

- Szeretném meghívni  egy kávéra- kérem.

Bohóc ez a fiú még a két kezét is összeteszi. Borzas szőkés a haja, mosolygó zöld a szeme. 20egynéhány éves ha van. Egy ideig összeakad a tekintetük. Van az egy perc is.

Az asszony zavarba jön. önkéntelen mozdulattal a hajához kap, majd ránt egyet a szoknyáján, húzza rá a térdére.

-         Szép a lába- szól a fiú. Közelebb lép. – Kávé előtt vendégem egy konyakra is.

Kitölt kettőt.  Az asszony feláll. Koccintanak a műanyag pohárral.

 A fiú két keze közé fogja az arcát, megcsókolja.  Csókja kellemes mentol íz keveredik konyakkal.

Újabb pohár konyak.  Ennél a csóknál már magához húzza, az asszony hozzásimul, kicsit szédül. Talán a konyak?

-         Hova mész,- szól a távozó után

-         Mindjárt  jövök- súgja a fiú- váltok pár szót a kalauzzal.

Pár perc múlva visszajön. Behúzza az fülkét fedő függönyöket.

-          Elintéztem senki nem fog zavarni minket. 

Odalép az asszony elé.

- Tetszel nekem. Ha nem akarod, elmegyek

- Ne menj el-  súgja Magdolna.

-         Hová mész?- a fiú hangja lágy.

-         Csak rendbe szedem magam. 

-         Felesleges.

-         Mindjárt jövök.  Neszeszer kézbe és irány a mosdó

-         Megvárlak.

A vonat megérkezik a kisvárosba. Oda ahol Magdolna felnőtt.  A fiú lesegíti.

Nincs telefonszám csere, nincs búcsúcsók.   Magdolna határozott léptekkel indul a taxiállomás irányába.

Középszerű szürke kis élet, de most volt egy jó órája, mikor királynőként bántak vele.

A vendéglő előtt áll meg a taxi.

-         Készpénz vagy kártya?- kérdi a sofőr

-         Készpénz-  feleli Magdolna. 

Furán néz a pénztárcába, Csak apró van benne. A bankkártyák megvannak, A papírpénz tűnt el.

-         Elnézést mégis kártyával fizetek.