Drágám!
Hideg napok jönnek, kérlek öltözz melegen. A sáladat rendesen kösd meg, mert erős lesz a szél. Légy szíves ne légy lusta és gyalogolj el Évikéhez a kifőzdébe, mert egy nap legalább egyszer egyél meleget.
A két zakót, a kéket meg a szürke csíkosat- majd el kell hozni a tisztítóból. Próbáld meg nem elfelejteni. Te képtelen vagy rendszerezni mosás előtt, ezért a szomszéd Marika nénitől kapott színfogó kendőket mindenképpen tedd be a mosógépbe. Színes zacskóban vannak a mosópor mellett.
Egy bőröndbe összepakoltam, mást nem viszek magammal. Itt hagyom az együtt töltött éjszakák melegét, a reggelek kávéillatát. A tükröt, ami szeretkezés után arcom szépnek és boldognak mutatta. Itt hagyom az ablakon besütő napfényt, itt hagyom a szomszéd fiú gitárszólóját, az arcod nyugalmát mikor alszol, a lélegzésed egyenletes ritmusát.
Jaj, vettem gumis lepedőt, fel is tettem ám! Most talán már nem gabalyodik rád reggelre. Azt is itt hagyom.
Elviszem magammal a hajnalban rám törő szorongásaimat, a liftben előtörő könnyeimet,a hangulatváltozásaimat, a bennem rekedt szavakat. Az arcod zavartságát amikor kinyomod a telefonod, rám nézel értetlenül, jaj ez téves volt.
S elviszem magammal az első csókod emlékét is. A pillanatot amikor még boldog voltam. Amiből még bármi lehetett volna.
Bizalom és szerelem is akár.
Eszter