Sanzon
Alkonyodik. De langyos a májusi este.
Maradjunk még. Ne szólj, kérlek.
A hallgatás beszédesebb.
Csak a fogd a kezen. Ne kérdezz semmit.
Én sem teszem.
Ismerős a tenyered melege,
ahogy kezünk összekulcsolódik.
Engedd, hogy válladra hajtsam fejem.
S talán egyszer lesznek szavak,
hogy elmondják
miért bízom mosolyodban.
Aki erősen izzik, az kiég.
Ki szelíden melegít, köré gyűlnek.
Fénye biztonság, hazavezet.
Néha el kell tévednünk
az ízek, színek buja forgatagában,
hogy jó legyen otthonunkba
visszatalálni.
Nem vágyik már el az,
kit hamis fény csalt, s
ki vacogott már
mikor hideg szemekben próbált
bízni és melegedni.
Nézd, ott ragyog a telihold.
Gyere menjünk haza,
oda hol az Együtt Valóság,
Biztos és Örök.