Szakad az eső. De ez a sok, nehéz víz sem tudja

              elmosni a pesti utcák mocskát.

              Elegáns, fekete cipőm bokáig merül  a tócsákban.

             Fázom. Összehúzom magamon a kabátot.

             Az öreg koldus most is ott áll az utca végében.

             Magas, egyenes a tartása. Nem lehet nem észrevenni.

            Nem akarok arra menni, de valami mégis húz,

            szinte szaladok felé.

            Emlékszel ? Akkor is ott állt magasan, egyenesen

            mikor megismerkedtünk. Te pénzt dobtál a kalapjába

            s ő szeretettel nézett utánunk.

           A vége felé már köszönt is  és boldog napot kívánt.

           Nevettünk, beléd karoltam.

           Mehetnék másfelé is. Így egyedül. Nem megyek.

          Pénzt dobok a kalapjába, s tudom szomorú

          szemmel néz utánam.

          Egyszer talán meglátlak téged jönni,

         ott, az utca másik végén, az öreg mellett.

 

Oldal: Egyszer talán
Noé Krisztina honlapja - © 2008 - 2024 - noekriszti.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat