Lassú ritmusban szitál a hó. Engem is
megérint a Karácsony békéje.
Hozzád igyekszem.
A Damjanich utcában az ingyenkonyha
előtt nagy a sor. Hosszú, kígyózó ember -
tömeg, egymás mögött, szemük a semmibe
réved, némák. Olyan ijesztően egyformák,
üresek.
Szégyellem magam. Nem merek rájuk
nézni, nem keresem a tekintetüket.
mint egy tolvaj lehajtott fejjel,
dobogó szívvel szaladok el mellettük.
Futok haza, Hozzád. Ég az arcom.
Én Istenem ! Hol maradt a Karácsony
Békéje belőlem !