Az élet oly
rövid.
Csak egy melengető
napsütés
az arcunkon, egy
pillanatra.
Egy boldog sóhaj az
éjszakában.
Egy gyermek, ki rád nevet
s továbbszalad.
Most hagyni kell
múlni a
pillanatot.
A veszteségek az életünk
részei
Tina.
Sirasd el, aztán
menj tovább.
Nem Ő volt
az, aki Rád
várt.
Tina, még meg kell
keresned
azt a pillanatot,
mikor a napfény úgy
melegít,
hogy éget.
Mikor a
sóhajba
beleremegsz.
Aztán a melletted
elfutó
gyermeket,
állíts meg
Tina.