Noé Krisztina honlapja

Eszter és Ádám története

Eszter

Nem tudom, hogy mi legyen az utolsó emlékem rólad. Az igazi az, amikor a metró bejárata előtt álltunk a Kossuth téren szemben a Parlamenttel. Te rágyújtottál egy cigarettára. Én álltam melletted. Rám mosolyogtál kényszeredetten, én biztatóan vissza. Egész nap biztatóan vissza.

- Mész már kicsim?- kérdezted kissé elnyújtva a szavakat. A megszokás érződött belőle.

- Igen indulok- mosolyom készséges.

Futó puszit kaptam tőled. Ez volt az utolsó érintésed.Képes leszek rá, hogy soha többé ne keresselek. Képes leszek rá.Amíg a Rivotril tart.November első keddje . De jóval előbb elveszítettelek. Ez csak megnyugtató önhazugság, hisz soha nem is birtokoltalak.:::::::::::::::::::::::::

Éget a kora délutáni augusztusi nap. Eszter kékbe öltözött. A szandál barna, bokapántos. Szerda fél kettő. A Blahán vizet osztanak. Elveszi. Szaporázza lépteit, Ádám várja, nem akar elkésni. Két hete nem látta. Két hét telt el azóta, hogy a fiú megcsókolta. Váratlanul. Erős, határozott csók volt. Aztán jött a metró. Elváltak.

Két hét az Adrián családdal, barátokkal. Két az 14 nap, 14 nap az 336 óra 20160 perc, csak el kellett számolni 1209600-ig és a repülőgép földet ért Ferihegyen.

-Én most szaladok vásárolni ezt azt, -limonádé a hűtőben,- futó csók férje arcára és rohan, rohan Ádámhoz.:::::::::::::::::::::::::

Zavarban vannak mindketten. A fiú az albérlet szegénysége miatt. Még nem tudja, hogy Eszterék is valahogy így kezdték 15 évvel ezelőtt, s mára sincs túl sok mindenük.Eszter fél. Fél kibújni a ruhájából, fél a korkülönbség miatt. És amatőr a megcsalásban.A fiú kávét főz, Eszter elfogadja. Ülnek a konyhában.Túl 14 napon, túl napi 5-6 becézős kívánós sms-n, lopott telefonbeszélgetéseken, nehéz mégis megszólalni.Semmitmondó társalgás. Eszter arca kipirult, Ádám eléje áll , nyújtja a kezét, felhúzza az asszonyt a székből. Eszter engedelmes, arcát a fiú ingéhez szorítja. A gombok kicsit kemények.Aztán a második csók- Eszter odaadta magát Ádámnak. Ádám a magáévá tette:::::::::::::::::::::::::

„Az ágyban is boldoggá akarlak tenni. Nappal, éjjel, mikor dolgozol, mikor alszol, mindenhol boldog légy. Azt akarom, hogy olyat érezz, amit még soha.”Ezt volt legnehezebb kitörölnie Eszternek. Ez volt az az üzenet, amit Ádám azután küldött, mikor azon az augusztusi szerda délutánon a villamosmegállóig kísérte Esztert. Az úton fogták egymást kezét.- Ne nézz vissza- súgta Ádám felszállás előtt.- Nem teszem- ígérte Eszter. Egymásba kapaszkodott a tekintetük. És Eszter saját magát látta a fiú szemében.- Boldog volt. Nem nézett vissza.- Valami elkezdődött- valami elkezdődött Eszternek.:::::::::::::::::::::::::

A Rivotril elfogyott. Segítség nélkül szembe kell hát néznem az igazsággal. Tudod, mit nem számít. Nem számít, hogy mi az igazság. Nem számít, hogy te és én valami vak buta véletlen folytán kereszteztük egymást. És az sem számít, és ne legyen lelkiismeret furdalásod soha, hogy nem mertél őszinte lenni. Hagytál egy asszonyt álmodni. Boldogat álmodni.Csodálatos augusztus volt.:::::::::::::::::::::::::

Mindenki alszik. Augusztusi éjjel az Adrián. A ház a tengerparton. Csak végig kell menni mezítláb a verandán, ki az útra, séta a homokban és máris ott a tenger, gyalogolni bele.

-Eszter, Eszter te vagy a legnagyobb csalódásom- de sokat nevetett apa- balatoni lány létedre, sosem tanultál meg úszni. Sosem gondolta szidást komolyan.

Ott a tenger. Rajtam az a kék ruha. Lábamon az a szandál. Elindulok egyre beljebb.El ne hidd, hogy annyira, de annyira fenntart. Azt csak úgy mondják. Azt is mondják, hogy nem fáj. A fulladás nem fáj.

Eszter lassan halad befelé, a tengervíz langyosan simogatja körbe a fülledt nyári éjszakán. Köldöke fölött ér a víz. Aztán hirtelen valami kis kaparászásszerűt érez, csiklandós volt, s nem maradt abba.Abba a pillanatban visszazökkent a valóságba. Kezét alig láthatóan domborodó hasára tette és élvezte az első jelzéseket. Jó volt a tengerben állni.Ekkor énekelte el először neki azt a dalt, amit édesanyjától tanult, ami a kedvence lett. A gyönyörű Juhász Gyula vers:

…világvégi házban

világszép lány lakott,

világ végére néztek

ott mind az ablakok.

A házban felgyulladt a villany. Elindult vissza. A titok már nem lehet titok többé. Vagy megbocsátás, vagy egyedüllét. 6000 nap vajon elég erős kötelék-e?