A DIZŐZ BÚCSÚJA

AMADIA

A dizőz fiatalos, bohókás. Karcsú, egyesek szerint túl vékonyka.  Barna meleg, mosolygós szemű, festett vörös haj. Amikor a mulatóban kihunytak a mesterséges fények a Kán Kán után s  csak egy zongora, na  akkor jött a dizőz. És minden dala az élet szeretetéről szólt.

A fiú egymagában, szomorú szemű, egyik cigarettáról a másokra gyújt. Töményet iszik, nem könnyű pezsgőt és nem hív egyetlen táncos lányt sem az asztalához.

A mulató tulajdonosa ötvenes vonzó férfi, kemény  kék szeme  parancsoló, de ellágyul mikor a dizőzre néz. Ám soha nem él vissza munkaadói mivoltával. A dizőz ezt tudja, érzi, és ilyenkor valami melegség járja át.

Ezen a vasárnap estén a dizőz dala Edit Piaf. Énekli a Milordot, majdnem bokáig érő zöld ruhát visel. Hosszú vörös haját kiengedte, a fiú hónapok óta először néz a dizőz felé.

A lány érzi és úgy énekel mint még soha.

Nem tudja, hogy a fiú mosolya nem neki szól. Még nem tudja.

…………….

A bába arca gonosz volt, Amadia-Veronika reszketett.

Jaj, ez nem mese ez a valóság. Egyedül kell végigcsinálni.

-Már nem sokáig tudod fűzni szégyened leányom- a bibircsókos arc fölé hajol. Ez nem kicsike már, tán már mozog is?

Veronika felsikit.:

-Jaj, nem, nem! Inkább ne, még ne!

-Te tudod lányom.  Az időd nagyon ketyeg. Menj csak el, ha még nem vagy kész.

VERONIKA

Veronika vasal, mos, főz, takarít és boldog. Annyira boldog, hogy nem veszi észre, a fiú arcának ideges rándulását, mikor a fülébe csókol.

……..

A kirakatok karácsonyi díszbe öltöztek.  Bálint sápadtan áll az ékszerüzletben.

-          Azt kérem!

-           Gyönyörű, igazán szép eljegyzési ajándék. Tiszteltetem a kisasszonyt , akié lesz- az ékszerész idős, kedves bácsi.

Bálint kényszedetten mosolyog. Nem mosoly, grimasz az.

Amadia kívülről lesi. Követte a fiút titkon és könnyes a két szeme.

…….

Adél nem érti.

-200 kilométert vonatoztál, hogy ezt a szart átadd?- éles a hangja, kemény a tekintete. 

-Idióta !

Bálint a szállodai szobában életében nem először, de utoljára felvágja az ereit.

Veronika átsírja az éjszakát egyedül 200 km-re Budapesten a fiútól.  A kicsi nyűgös, sokat rugdos. Képtelen volt elvetetni.

Bálint temetése, Veronika sápadt, fél. Keze a hasán. A gyerek most miért nem rúg?

……….

Amadia izzadtan ébred. Szája cserepes. Rossz álom, rossz álom és rossz közérzet utána. Délután 2 óra, fel kell ébredni, van dolga sok, aztán meg vár az éjszaka a dalok szárnyán.

De még valamit meg kell tennie

Anyaszült meztelenül ül a széken a tükör előtt. Mikor az ollót magasra emeli, lágy, apró keble karjával mozdul. Az ollóval bátran belevág dús vörös tincseibe. 

Rövidre vágott tépett haj keretezi vidám arcát. A festék, ahogy kikopott, előtűnik barna hajszíne. Elégedett azzal amit lát.

Kiemeli a szekrényből a hosszú, zöld ruhát, apró darabokra vágja. Megrázza magát, irány a zuhanykabin, aztán állásinterjú az iskolában az igazgatóval.

……………………….

A dizőz ezen az éjszakán a Milordot énekli. A fiú a bárszéken ül, cigaretta füstül a hamutartóban. Tekintete a távolba réved.  Nem nézi a lányt, nem hallja a dalt. Máshol jár.

Taps, hosszú taps, aztán a színpadon már mások.

Amadia ruhája vörös, rövid, térde kilátszik.  Elindul a fiú felé. Meg kell érinteni, hogy kizökkentse.

-          Ma még Amadia vagyok és dizőz. Holnap már Veronika és tanárnő.  Én leszek a kislányod anyja. Elveszel feleségül?

Üdvözlöm Önt, Milord
Üdvözlöm nálam itt
Künn hideg szél sikolt
Itt tűzhely melegít

Ne legyen bús Milord
Örvendjen énvelem
Mindegy, ha bármit mond
Csak őszinte legyen

Oldal: A dízőz búcsúja
Noé Krisztina honlapja - © 2008 - 2024 - noekriszti.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat