Világokon át érinteni vágylak.
Nincs távolság, csak be kell
hunynom a szemem.
Kába vagyok és alvajáró.
Buta varázslat. A gondolatoknak
nincs ereje.
A nappal megöli az álmaimat.
Azt hiszem, ha egyre
erősebben szorítom össze
a szemem, egyre tovább és
tovább tarthatlak meg
téged.
Úgy szorítom, hogy már szinte
fáj. És jaj ! Ó a hangod már
elfeledtem !
Fáradt vagyok és túl éles
a fény. Elfogyott az erőm.
Már nem segít semmi.
Miért mész egyre messzebb ?
Hol vagytok régi varázsigék ?